Robotika programunkról a Modern Iskola Magazinban

Szeretnénk, ha innovatív kezdeményezéseinket széles körben megismernék. Ezért jelentettük meg kolléganőnk cikkét a Modern Iskola Magazinban, a jó példák között.

https://moderniskola.hu/2020/06/robotika-a-szent-gellert-gimnaziumban/

Angolos drámadélután a Szent Gellértben

A mai napon rendeztük meg angolos drámadélutánunkat, melyre összesen 7 csapat regisztrált, keresztény iskolákból. A legtöbben Budapestről érkeztek, de volt szegedi vendégcsapat is.

A szakmai zsűri (Jilly Viktor vezetésével) több, mint két órán keresztül követte figyelemmel az angol nyelvű darabokat. Igazán változatos produkciókat láthattunk: Shakespeare-től a Hollywoody filmrészleteken és a Monty Pythonon át különféle bohozatokig minden helyet kapott az előadások között.

Iskolánk diákjai végül elvitték az első díjat. De talán nem is ez, hanem a délutánt követő szabad angol nyelvű improvizáció jelentett az igazi jutalmat minden csapat számára.

Erasmus+ Börzék/ 3.

Ez alkalommal a kreatív tanításról, a brit kultúráról és a művészet mentálhigiénés szerepéről hallottunk.

A művészeti képzést végzett kolléganő arra vonatkozólag adott ötleteket, hogyan használható az alkotás és a művészet általános iskolában a személyiség fejlesztésére. Erről hamarosan tervez egy hosszabb továbbképzést is tartani.

A kreatív tanítást végzett kolléganő mutatott néhány olyan alkalmazást, mely ikt alapú és fokozza a tanulási élményt.

A brit kultúra kurzusról hazaérkezett kolléganő a kultúratanításra adott értékes tippeket, illetve weboldalakat mutatott, melyek felhasználhatóak ebben a munkában. Hangsúlyozta a nyelv és kultúra összetartozását is.

Erasmus+ Börzék/ 2

A mai börzén elsőként a reneszánsz kultúra és olasz nyelv kurzusról hallottunk beszámolót. Érezhető volt, hogy kolléganőnk nemcsak az olasz nyelvet gyakorolta, hanem rengeteg kulturális ismeretet és tapasztalatot szerzett. Már tervei is vannak, hogyan hasznosítja ezeket a Bibliakultúrában.

Őt követte rendszergazdánk beszámolója az angol nyelvtanfolyamról. Elmesélte, milyen életszerű feladatokkal gyakoroltatták vele a nyelvet. Még a nyelvtanárok is megjegyeztek néhány ötletet.

A börzét igazgató úr beszámolója zárta. Elmesélte, milyen nyelvi és kulturális kihívásokkal szembesült a kurzus elején, de azt is, milyen értékes tapasztalatokat szerzett a többi pedagógussal végzett közös csoportfeladatokban. Így vezetői szerepkörét is átértékelte, illetve igyekszik integrálni a soft skilleket iskolánk mindennapjaiba.

Erasmus+ Börzék/1

Elkezdődött az ősz, így itt az ideje, hogy megosszuk tapasztalatainkat a tantestülettel.

Az első Erasmus Börzén a Robotika és a Happy Schools képzések tapasztalatairól hallottunk.

Megtudtuk, hogy iskolánkban egyre népszerűbb a robotika szakkör és az informatika fakultáció. Kolléganőnk arról is mesélt, milyen nagy részét sikerült már hasznosítania a megszerzett tudásnak.

A Happy Schools képzés tapasztalata főleg szemléletváltozás jelentett kolléganőm számára. Ráébredt, hogy folytatni kell a mentálhigiénés törekvéseket, akkor is, ha nem hoznak rögtön eredményt, mert hosszú távon nagy előnyt jelentenek a diákoknak. Bemelegítésként egy gyakorlatot mutatott is, hogy mi is érezzük a módszerek pozitív hatását.

A projektkoordinátor pedig beszámolt az angolos drámaképzés tapasztalatairól, és arról, hogyan hatott a képzés az angolos drámára iskolai szinten.

6. nap

Tegnap véget ért az 5 napos képzés. Megkaptuk a tanúsítványokat, visszajelzéseket adtunk egymásnak, kicsit szeretgettük egymást, csoportképek készültek, majd a teljes csapat (16 fő + vezetőnk, Lídia) beült egy étterembe, s így, asztalközösségben is megünnepeltük ennek a hétnek minden örömét és adományát. Engem mindig rabul ejt, mikor egy közösség születésének lehetek tanúja és részese (eszembe jut, amit pár napja a Vénusz születéséről írtam…); úgy tetszik, igaz ez akkor is, ha ez a közös elköteleződés adott időszakra és feladatra szólt csak.

A mai nap a ráadás volt, és annak igen grandiózus. Ma, szombaton már nem volt képzés, de szinte az egész csoport részt vett azon a buszos túrán, mely révén eljutottunk San Gimignanóba és Sienába. (A kettő között pedig egy borkostolóval egybekötött ebédet kaptunk egy családi pincészet látogatóközpontjában, s egy toszkán várat (nekem leginkább Szigligetet juttatta eszembe) is útba ejtettünk.)

Siena gyönyörű. Erről nincs mit mondani. Látni kell.

De San Gimignano maga a csoda. Az egész városka él és lüktet, miközben lassú léptekkel járja körül a szikrázó nap; idős, de örökfiatal urak diskurálnak széles gesztusokkal a főtéren, a városháza tágas előcsarnokának árnyékába húzódva, nyilvánvalóvá téve, hogy ezzel a kényelmes üldögéléssel éppen legfontosabb teendőjüket látják el.

Megállt az idő.

San Gimignanóban kb. 500 éve. (Állítólag itt forgatták a Szent Ferencről szóló film nagy részét. Hihető.)

Semmiféle képzelőerő nem kell hozzá, hogy lássuk, milyen lehetett a város, milyen lehetett az élet egy félévezrede. Hosszan írhatnék az itáliai gótika és reneszánsz varázsáról, de helyette – szintén korábbi bejegyzésemre utalva – megjegyzem, hogy a mindent beborító évszázados freskókat érintetlenül őrző bazilika előcsarnokába lépve egy angyali üdvözlet nézett rám…

Angyali üdvözlet Itáliából…

Holnap reggel indulok haza, angyalok üdvözletével a hátizsákomban.

Visszapillantva

Pont ma egy hete késő este érkeztem volna haza, ha nem késtem volna le a gépemet ... Nagyrészt önhibámból - talán már túl otthonosan mozogtam a Stansteden és nem számoltam azzal az irtózatos távolsággal a check-in és a boarding között, ahol végül kétségbeesetten és koromat meghazudtolva futottam ... Eddig nem volt szerencsém reptéren éjszakázni. Ha nem stresszeltem volna azon, hogy vajon hányadik járattal mehetek haza a plusz 100 fontos várólistás státuszommal, talán még élveztem is volna. Mindenesetre élményekben gazdagodtam, és a várakozással ellentétben feljutottam a reggeli gépre, ráadásul ablak mellett repülhettem a napsugaras felhők között. Csodálatos volt! Este elkeseredésemben, most örömömben sírtam.

Annyira intenzív volt a kurzus, hogy nem igazán volt időm az élmények megosztására. Talán nem is baj, mert azóta kicsit ledesztillálódott bennem az a hatalmas input, amiben mindannyiunknak része lehetett. A modern kultúra produktumaiból táplálkoztunk minden órán, és a legkülönbözőbb módon dolgoztuk fel őket, továbbra is interaktívan. Verset olvastunk és elemeztünk, majd kórusban, egyesével és láncban is szavaltunk. hasonló témájú regény részleteket vetettünk össze, és következtettünk a szereplők társadalmi, nemzeti hovatartozására, az éppen leírt családi eseményhez való érzelmi viszonyukhoz. Naponta osztottuk meg a linguistic landscape-en (a nyelvi tájon) felcsipegetett nyelvi fordulatokat. arra buzdítottak minket, hogy két hétig "hallgatózzunk, lessünk", fényképezzünk, vegyünk észre minden érdekeset, szokatlant, mást, amivel csak találkozunk, aknázzuk ki Norwich-ot minden szempontból. Olvastunk szakállas vicceket, amin a fiatalok már nem nevetnek, kielemeztük Boris Johnson beszédét, és nyomon követtük annak tolmácsolását a különböző napilapokban, összevetettünk napi- és hetilapokat, elsőre érthetetlen címszavakat bogoztunk ki. Foglalkoztunk akcentusokkal, szlenggel és idiómákkal. Csoportokban projekteket készítettünk, amiről először azt gondoltuk, hogy ez már végképp nem fér bele az időnkbe, de mégis nagyszerű dolgok születtek. Magam részéről pont a projekt segített más megvilágításba helyezni a kampuszt, ahol további kellemetlen dolgok nehezítették az életemet (elvitték a törülközőmet, de nem hagytak tisztát helyette, a bejáratnál lévő döglött nyulat csak többszöri bejelentésre takarították el, a rossz szobazáramat is csak többszöri kérésre javították meg, elromlott a hűtő, és egy éjszaka pánikba estem a vízvezeték okozta rémes vízzuhogástól és a robajtól), és nem egyszer kellett az emergency számot hívnom. A projektünkben a SCVA, azaz Sainsbury Centre for Visual Arts képzőművészeti komplexumot mutattuk be, ami a kampuszon, mit kiderült a szállásunkkal szemben szinte szemben volt. Így aztán az egyetemről is sok mindent megtudtam, ami közel hozta az élményt, és kedvessé tette a helyenként nehéz körülmények ellenére is. Megtudtam, hogy miképpen jött létre a Sainsbury's üzletlánc, hogyan kezdte el a műgyüjtést Robert Sainsbury, majd mikor és hogyan adományozta azt a fenti központnak. Felfedeztük a sculpture trail-t, a szoborösvényt, és észrevettünk egy-egy embert itt-ott az épületek tetején (összesen három van), akikről kiderítettük, hogy a szoborpark tagjai, Antony Gormley alkotásai. Volt nemzetközi estünk, ahol bár a lelkesedés helyenként felülmúlta a tálentumot, de rendkívül jó hangulatú volt, igazi közösségi esemény, ami az eredeti célja is volt. Hallgattam Evensong-ot a katedrálisban, jártam Cromerben a tengerparton, hajóztam a The Broads vidéken és egy napot Cambridge-ben tölthettem. Az utolsó délután megvendégeltek minket Creme Tea-re, ami nagyon nagy eseménynek számít az angoloknak, és igen kedves gesztus volt.

Nagyon jól éreztem magam, rengeteget tanultam és gazdagíthattam az órákon hasznosítható kelléktáramat. Ez a két hét tovább él bennem sok szinten.