Annyira intenzív volt a kurzus, hogy nem igazán volt időm az élmények megosztására. Talán nem is baj, mert azóta kicsit ledesztillálódott bennem az a hatalmas input, amiben mindannyiunknak része lehetett. A modern kultúra produktumaiból táplálkoztunk minden órán, és a legkülönbözőbb módon dolgoztuk fel őket, továbbra is interaktívan. Verset olvastunk és elemeztünk, majd kórusban, egyesével és láncban is szavaltunk. hasonló témájú regény részleteket vetettünk össze, és következtettünk a szereplők társadalmi, nemzeti hovatartozására, az éppen leírt családi eseményhez való érzelmi viszonyukhoz. Naponta osztottuk meg a linguistic landscape-en (a nyelvi tájon) felcsipegetett nyelvi fordulatokat. arra buzdítottak minket, hogy két hétig "hallgatózzunk, lessünk", fényképezzünk, vegyünk észre minden érdekeset, szokatlant, mást, amivel csak találkozunk, aknázzuk ki Norwich-ot minden szempontból. Olvastunk szakállas vicceket, amin a fiatalok már nem nevetnek, kielemeztük Boris Johnson beszédét, és nyomon követtük annak tolmácsolását a különböző napilapokban, összevetettünk napi- és hetilapokat, elsőre érthetetlen címszavakat bogoztunk ki. Foglalkoztunk akcentusokkal, szlenggel és idiómákkal. Csoportokban projekteket készítettünk, amiről először azt gondoltuk, hogy ez már végképp nem fér bele az időnkbe, de mégis nagyszerű dolgok születtek. Magam részéről pont a projekt segített más megvilágításba helyezni a kampuszt, ahol további kellemetlen dolgok nehezítették az életemet (elvitték a törülközőmet, de nem hagytak tisztát helyette, a bejáratnál lévő döglött nyulat csak többszöri bejelentésre takarították el, a rossz szobazáramat is csak többszöri kérésre javították meg, elromlott a hűtő, és egy éjszaka pánikba estem a vízvezeték okozta rémes vízzuhogástól és a robajtól), és nem egyszer kellett az emergency számot hívnom. A projektünkben a SCVA, azaz Sainsbury Centre for Visual Arts képzőművészeti komplexumot mutattuk be, ami a kampuszon, mit kiderült a szállásunkkal szemben szinte szemben volt. Így aztán az egyetemről is sok mindent megtudtam, ami közel hozta az élményt, és kedvessé tette a helyenként nehéz körülmények ellenére is. Megtudtam, hogy miképpen jött létre a Sainsbury's üzletlánc, hogyan kezdte el a műgyüjtést Robert Sainsbury, majd mikor és hogyan adományozta azt a fenti központnak. Felfedeztük a sculpture trail-t, a szoborösvényt, és észrevettünk egy-egy embert itt-ott az épületek tetején (összesen három van), akikről kiderítettük, hogy a szoborpark tagjai, Antony Gormley alkotásai. Volt nemzetközi estünk, ahol bár a lelkesedés helyenként felülmúlta a tálentumot, de rendkívül jó hangulatú volt, igazi közösségi esemény, ami az eredeti célja is volt. Hallgattam Evensong-ot a katedrálisban, jártam Cromerben a tengerparton, hajóztam a The Broads vidéken és egy napot Cambridge-ben tölthettem. Az utolsó délután megvendégeltek minket Creme Tea-re, ami nagyon nagy eseménynek számít az angoloknak, és igen kedves gesztus volt.
Nagyon jól éreztem magam, rengeteget tanultam és gazdagíthattam az órákon hasznosítható kelléktáramat. Ez a két hét tovább él bennem sok szinten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése