Jómagam
mindig némi szorongást és elfogódottságot érzek, ha hirtelen külföldön találom
magamat, ezért nagy öröm volt, hogy a szállás elfoglalása után a projektünkben
szintén részt vevő Kolléganővel, Andival vacsorázhattam, aki – kurzusa
végeztével – éppen elhagyni készült a várost; jó volt egy kis otthonosságot,
gellértes érzületet megélni a Palazzo Vecchio árnyékában. Andi sok-sok
tapasztalatát is átadta nekem, megmutatta a képzésnek helyet adó épületet is,
így lassan minden aggodalmam eloszlott.
Jó érzésekkel
vettem búcsút Andreától, és indultam „haza”: egy finom vacsorával a bendőmben,
egy jóízű beszélgetéssel a szívemben, a Duomo és a Battistero látványával a
szemhéjam mögött; s nem utolsó sorban zsebemben egy kis kulcscsomóval, melynek
kulcsai egy Firenzei ház kapuját, ott pedig egy második emeleti lakás ajtaját
nyitják.
Megérkeztem
Firenzébe…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése