Megérkeztem a művészet fellegvárába, Firenzébe

A tavalyi tapasztalatokból kiindulva idén eleve az Austrian Airlines-szal  utaztam. (Tavaly a Ryanair járatomat Budapestről Londonba törölték az indulás hajnalán, így szükségmegoldásként Bécsből repültem az osztrák légitársasággal.) Nem is kellett idén csalódnom.

Annak ellenére, hogy sajnos csütörtökön összeszedtem egy bokarándulást, emiatt rögzítővel (nagyon meleg!) bicegtem a 34 fokos hőségben, már itt is vagyok. A villamos és a busz összesen 1,5 euróért elhozott majdnem a szállásomig (határozottan pozitív benyomás volt a magyar viszonylatokhoz képest, ami a reptérről a városba vealó bejutást illeti). A szobám egy csöndes utca (értsd: sehol egy autó nem megy ma, habár szerintem a vasárnap kontójára írható fel) csudaszép régi, nagy házában van, a felső emelet apartmanjában. Van kert növényekkel, konyha és légkondi is, mosógépet is lehet használni, és közel van az iskola, kb 20-25 perc sétára. Ennél jobb nem is kell.

Idefele egy érdekes templom mellett jöttem el: egy ferences által a 19. században épült, de a 20. században átépített, felújított templom, mely a modern, beton tornyával nagyon különleges, a bejárati ajtajai és a színes ablakai pedig gyönyörű kidolgozásúak, (habár még csak kívülről láttam), nem sokára indulok sétálni, remélem be lehet majd menni.

És a kurzusom?
Holnap kezdődik. A címe: Aktív művészet, megérteni és élvezni a művészetet az osztályteremben és azon túl.
Lesz szó művészetterápiáról, alkotásról, befogadásról. Az egyik tanárunk fotózás témában is tart majd órát, de ő egyébként pszichoterapeuta, a Gestalt terápiával dolgozik. Kicsit utána olvastam, roppant érdekes területnek tűnik, remélem beszél majd róla.
Azért jelentkeztem erre a kurzusra, mert nagyon szeretném a módszertáramat bővíteni arra vonatkozólag (is), hogyan tudom a gyerekeket motiválni kreatív, új módon való alkotásra (ne csak le akarják másolni rajz vagy technika órán a mintát vagy azt, amit én rajzoltam), illetve hogyan lehet kicsit tágítani a látasmódukat és formálni a szépérzéküket. Persze a művészetet befogadni nem egyik pillanatról a másikra fogják megtanulni, de azt hiszem, vannak arra jó példák a kis gyermekek körében, hogy olykor sokkal többet tudnak meglátni, átlátni, értelmezni, majd újraalkotni, mint azt mi gondolnánk. Ehhez a szakmai feltöltődéshez pedig nem is tudnék jobb helyszínt találni, mint a művészetről méltán híres Firenze.